2017. június 14., szerda

Santa Claus Village Rovaniemi

Ez az a hely, ami miatt mindenki el akar menni Rovaniemibe... Az eredeti finn mikulás lakhelye!

Na jó, az igazi lakhelye a Korvatunturi (=fülhegy, mert valahogy meg kell hallania, jók voltak-e a gyerekek) az orosz határom, de az átlag turista nem megy addig.
Emlékeim szerint a képen éppen lelkesen mutogatok, hogy a számokkal szeretnék képet. Igen, az ott az északi sarkkör. ^^ Az ügyes lesifotós pedig egy barátom volt, csak lestem, amikor megtaláltuk ezt a képet a telefonján. xD
Ezt a buszt kell keresni, a buszállomástól olyan tizenöt percnyi sétára indul~ Persze a vállalkozó szelleműek akár el is sétálhatnak odáig, de nekünk sajnos nem nagyon volt ilyesmire időnk, pedig nagyon szép időnk volt. 


Minőségi fotó a buszból~

Úgy néz ki, jó helyen járunk :3


Itt már nagyon ránk jött az izgatottság. :)


Bizony +24 fok volt a sarkköröm, és le kellett fotóznom, különben senki sem hinné el nekem. (Funfact: a tajgán van az évi legnagyobb hőingás, simán van fürdőidő nyáron. Meg télen is. A lékben. Szaunázás után. Egyszer majd kipróbálom.)



Ajándékbolt ajándékbolt hátán...

Ha Rovaniemiben jársz, mindenképp érdemes eljönni ide - elvégre milyen gyakran jár az átlagos magyar a sarkkörön? (Hacsak nem ott laksz persze.) Tudom, a sok ajándékbolt kiábrándító lehet, de amint ezen túlteszed magad, élvezni fogod. Nekünk sajnos nem volt túl sok időnk szétnézni, mivel reggel jöttünk, este pedig már mentünk is vissza Ouluba, és a Santa Claus Village Rovaniemi központjából kb nyolc kilométerre van, a buszok pedig furán járnak, szóval igazodnunk kellett hozzájuk, és még volt más programunk, az Arktikum múzeum, ami nekem a kedvenc múzeumom lett, ahol eddig jártam Finnországban, de a rovaniemis bejegyzésben már áradoztam róla. 

Szóval... találkoztunk a Joulupukkival. Hatalmas élmény volt besétálni a házába, egy barátnőmmel kicsit lemaradtunk a többiektől, és izgalomtól remegve, egymás kezét szorongatva mentünk végig a hangulatosan megvilágított úton, ahol szabályos téli világot varázsoltak. A csoporttársaink már beálltak a sorba, szerencsére nem voltak sokan (ez az előnye, ha nyáron mész :D). A manónak öltözött lány meg is lepődött, amikor meglátott egy csapat izgatott huszonévest, hát még amikor megszólaltunk finnül. Teljesen olyan volt várni a Joulupukkira, mint kicsinek, amikor még megvolt a tudatlanság varázsa. 

Odabent sajnos nem lehet fotózni (ők csinálják a képeket), cserébe viszont beszélgethetsz egy kicsit a Joulupukkival, aki mindenkivel kezet ráz, és az adott nyelvén köszön. 
A képeket természetesen meg lehet venni - nekünk az volt a mázlink, hogy csoportosan voltunk, így meg tudtuk osztani az árát (egy főre nem olcsó, és elsőre nem írják ki, mennyi, ami elég kiábrándító, főleg közép-európai szemmel, amikor az ember utána számolna előre, mégis mennyibe fáj). A pultos lányok pedig nem akarták elhinni, hogy tudunk finnül, és hiába erősködtünk, folyton angolul válaszoltak, mert mégis minek tanul akárki is finnül. Ez amúgy elég idegesítő tud lenni, amikor hosszútávon folyton magyarázni kell, hogy gyakorolni szeretnénk. 

Persze végül is vettem magamnak szuvenírt (tipik turista), képeslapokat és egy sarkkörös táskát, mert azt nem bírtam otthagyni, és amúgy is kellett egy új. Jó lenne visszamenni télen is, kíváncsi vagyok, milyen lehet a hangulat, amikor hóban áll az egész táj. :) És szívesen túráznék a környéken, mert Lappföld nagy szerelmem lett az évek során. 
Mindenképpen meg szeretném még látogatni Rovaniemit és Lappföldet is, mert varázslatos hely. ^^

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése